P. Horváth László (1930-2020) sohasem volt búcsúztatója

Mint tudjuk, a siker csak addig fontos, amíg él az ember. Más a sírba vitt siker, más egy keresztfával a meg nem élt siker, más egy életmű értéke, rendeltetése, végzete. Egy életmű vagy fennmarad, vagy szertefoszlik az időben. Szertefoszlik, ha értéktelen, de akkor is, ha meg sem mérettetik.

Egy író, P. Horváth László, aki megírt huszonkettő teljes estét betöltő színművet, milyen elhivatott akarattal írta egyik színpadi művét a másik után, ha egyetlen egyet sem vittek színre? Hogyan születhetett meg ezen kívül számos egyfelvonásos darab, ezernyi vers, jelentős súlyban prózai mű, ha meg sem mérettettek... ha életműve, hagyatéka lakásában, írói könyvkiadásban az ágy alól, az ágyneműtartóból, a szekrényekből, több száz kötetben, súlyos papír kötegekben jelenik meg?

Vajon a művészeti érték mérője, fennmaradásának lehetősége mégis csak a siker? Akárhogy is, szükségünk van értékeinkre. Az értékek a részeink, amit veszni nem hagyhatunk. Mit vehetnénk magunkénak egy életből, egy életműből? Nincs kitaposott út az igazi értékekhez, melyek részeinkké válhatnak. A művészeti értékek mélyen a lényegükben lehetnek, amit csak erőfeszítések, áldozatok árán hozhatók felszínre. Az érték akár komédián, akár tragédiákon keresztül, súlyos szenvedéllyel vagy könnyed szellemiséggel válik közzé, mint ebben az életműben is... az érték, az izgalmas, sohasem unalmas, sohasem magánérdekből befolyásol.

P. Horváth László író, költő életműve itt és most, megnyílhat előttünk. Van miből meríteni. Költészete bármilyen súlyos is, igazi súllyal azt az embert mutatja, aki képes volt mindannak ellenére, ami rá nehezedett, egész életében játszani... gyermeki erejét élete végéig megtartani. Drámái egy töretlen szellemiséget tanusítanak, egy ember felőrölhetetlen elhivatottságát, belső erejét bizonyítják... ahogy nyolcvan éve felett naponta futott a lakótelepen, a lépcsőházban futott fel lakásáig, a harmadik emeletre. Valahol ez az élet az igazi siker. Mint tudjuk.

Az író gyermekei